Mr. Manson sosem adott könnyű házi feladatot mindazoknak, akik vették a fáradságot, hogy a sorlemezek világába a szépen koreografált hype-on túl belemerüljenek. A mester alkot, sosem lép kétszer ugyanabba a folyóba, túl az önmegvalósításon ő egy ideje a piacra formált megélhetési antikrisztus. Most éppen ártatlan soft rock emo mázzal, megszoksz-vagy-megszöksz alapon.
Nincs itt kérem túlbonyolítva semmi: Herr Doktor és Tim Skold toldalékok nélkül rögzítette és producelte az albumot, a keverést pedig Sean Beavan-ra bízták. Gépi alapok, könnyen megjegyezhető, dúdolható dallamok és villogásmentes zenészi teljesítmények adják az egészet. Ahogy ráeszmélsz, hogy ezek a nóták egy szál akusztikus gitáron is bárhol megszólaltathatók és bemozdul a lábad a zsíros groove-okra, bizony kiderül, hogy a két srác Dalokat írt, tudatosan és kiváló érzékkel – ez ma nem kevés.
Az inspirációt egy csúfosan megbukott házasság adta MM részéről. 11+1 dalban mondja itt el, milyen érzés az, amikor a férfi annyira akar hinni érzéseiben a nő iránt, hogy saját magát is átveri, meghasonulva próbál valaki más lenni, csak hogy ne kelljen beismernie tévedését. Ami végül persze elkerülhetetlen: a tarkó a földön koppan, és ahogy mondani szokás, az a lényeg, hogy ha már padlóra kerültél, mit szedsz fel onnan. Jelen esetben ez irányított düh, vitriolos szarkazmus és önironikus metamorfózis hangjegyekbe sűrített elegye, nyomasztó hatású mérgező párlata egy sosem volt szerelemnek.
Az egydimenziós, vontatott, szenvedős hangulat miatt nehezen nyílik fel az anyag, néhány hallgatás után azonban rádtelepszik a vérben futtatott líra, elkezded felvenni a fonalat, és beleülnek füledbe a dallamok. Elsősorban a lemez kisugárzását kell magáévá tennie a hallgatónak, minden hangszeres és vokális megmozdulás ennek a nyughatatlan, kivérzett életérzésnek a fenntartását célozza. Kiváló háttérzene ahhoz a jelenethez, amikor a kánikulában meleg kólát iszol és undorodva köpöd a hátrakötött kezű barátnő arcába, miközben felveszed a padlóról az összetört pohár egy darabját és megindulsz felé... „Azt hiszed, nem teszem meg? Hiszen ez mindig is sokkal jobban ment nekem, mint neked...” – tör fel a düh a férfiból, de persze sosem ér el odáig. Helyette inkább egy cigire gyújt, és elnyomja a mellkasán.
Hangulatlemez precíz értékelése értelmetlennek tetsző feladat, de mondjuk 9-ről indulunk a Heart-Shaped Glasses két változatban elkövetett tucat rágógumipopja okán, még egy mínusz a mélységhiánnyal küzdő énektémák miatt, és maradtunk objektívek. A többi pusztán egyéni tetszésnyilvánítás kérdése. Nekem nyolc.
8/10
