A 2006-os The Scattering Of Ashes album elsöprő sikere óta személyes tragédiák sorának árnyékában gyürkőzött az új lemezhez a kanadai Into Eternity friss felállású legénysége. E nehéz szülés eredménye immár kézzelfogható, mely alkalmat szolgáltatott egy kis interjúzásra Justin Bender gitárossal.
Augusztus 25-én The Incurable Tragedy címmel a boltokba érkezett az új album. Mit várhatunk és Ti magatok mit vártok az újszülöttől?
A rajongók egy igazán szívből jövő, érzelmes anyagra számíthatnak – a legjobbra, amit ma nyújtani tudunk. Mi magunk pedig új területeket, újabb potenciális rajongókat igyekszünk általa elérni és meghódítani.
Konceptalbumnak tekinthető-e az új lemez?
Egyértelműen. Egy rákos diagnózissal szembesülő, halálraítélt beteg utolsó napjairól szól, melyhez az inspirációt Tim szüleinek és két közeli barátjának, Danny és Dave Stephensonnak hasonló körülmények közötti elvesztése adta.
E tragédiák sora után düh, fájdalom vagy esetleg a remény jelentette-e a legfőbb inspirációt?
Arra volt szükségünk, hogy az elvesztésük felett érzett fájdalmunkat kiírjuk magunkból, és minden ezzel kapcsolatos negatív érzésünket zenébe foglaljuk. Ez a mi esélyünk feldolgozni a megváltoztathatatlant.
Steve Bolognese dobossal együtt új emberek vagytok a csapatban. Mekkora szerep jutott Nektek a dalok megírásakor?
Ezúttal is Tim hozta a témák zömét, akárcsak korábban, és természetesen a koncepció is tőle származik. Amellett azonban,hogy az album ténylegesen az ő teremtménye, egy nyitott srác, aki mindannyiunkat bevont a kreatív munkába. Az Indignation zenéje teljes egészében, a Diagnosis Terminal-é pedig részben tőlem származik, Stu pedig több szöveget is hozott.
Van-e mögöttes tartalma a minden utóbbi munkátokon végigvonuló zöld színnek?
Dave Stephensonnak egy hatalmas, zöld IE logo volt az alkarjára tetoválva, ezzel a színnel is rá emlékezünk.
Ma is a zenekar alapításának helyén, a Királynők Városának is hívott kanadai kisvárosban éltek. Bemutatnád pár szóval a helyet?
Regina egy félreeső kisváros Kanada szívében, a két parttól nagyjából egyenlő távolságra. Jómagam egy még ennél is kisebb városban nőttem fel, így könnyen megszerettem, ráadásul az élet is olcsó itt, és központi fekvése is fontos tényező egy turnézó zenész életében.
Történetetek első kanadai turnéja ezekben a napokban ért véget (a Summer Slaughter nevet viselő augusztusi turné további headlinerei a Necrophagist és a Dying Fetus voltak). Milyen emlékekkel tértetek haza?
Maga a turné is hatalmas volt, emellett külön élményt adott, hogy végre bejárhattuk saját országunk minden szegletét. Az utazás a hegyeken át néha egészen kalandos volt, de a környező táj mindenért kárpótolt.
Milyen kapcsolatot sikerült kialakítani a turnén résztvevő nyolc zenekarral?
Közhellyel szólva egy nagy család voltunk, rengeteg mókázással, jól kijöttünk mindenkivel. Nyilván a kilenc turnéállomás során nem volt mód mindenkivel dumálni egy jót, de a hangulat tényleg remek volt és mindenki részéről jóindulatot tapasztaltunk.
Terveztek-e európai kört az amerikai turné végeztével?
Mindenképpen! Nemsokára a dátumok is véglegesednek, és konkrét hírekkel szolgálhatunk.
Szeptember végén USA turnéra indultok az Iced Earth előzenekaraként. Úgy hiszem, ez újabb mérföldkő lehet a csapat számára.
Nagyszerű alkalom lesz rajongói bázisunk kiszélesítésére, és azt hiszem, az Iced Earth fanokkal is könnyű lesz elfogadtatni magunkat. Mindemellett pedig mindannyian nagy rajongói vagyunk a csapatnak, alig várjuk, hogy láthassuk őket minden este játszani!
Elégedettek vagytok amúgy a Century Media nyújtotta kiadói támogatással?
Igen, amennyire én látom, megteszik a tőlük telhető legtöbbet a zenekar promotálására. Számos helyen találkoztam az új album reklámjával, komoly helyeken jelennek meg kritikák, úgyhogy elégedettek vagyunk.
Gitárosként értek-e új hatások mostanában? Jeff Loomis szólóanyagát hallottad?
Jeff Loomis anyaga hihetetlen, a Summer Slaughter alatt forgott párszor a lejátszómban. Ami a friss hatásokat illeti, a közös turnénk előtt alig ismertem a Symphony X-et, de azóta Michael Romeot a legnagyobbak közé sorolom. Az a srác egy isten!
Terveztek-e esetleg hasonlóképpen szólóanyagokat, esetleg kooperációkat más zenészekkel?
Jelenleg ez a banda kellően lefoglal mindannyiunkat, e mellett nem fér bele és nem is gondolkozunk szólólemezekben. Ettől függetlenül a jövőben ez sincs kizárva.
A kiadói infók szerint Stu mellett Tim és Troy is hallatják hangjukat az új albumon. Hogyan osztoztok az énektémákon?
A lemezen legtöbbször Stu énekli azokat a témákat is, melyeket élőben Tim és Troy ad majd elő. Tim a kórusokban kap főszerepet, míg a két balladában együtt hallható Stu-val. Troy a hörgős vokálokért felel, illetve szintén a kórusok vastagításában kap helyet. Gyakran megesett azért, hogy a zenekari jammelések során Tim még az egyébként Stu által frissen hozott énektémákat is bevállalta.
Végül pár technikai jellegű kérdés: jellegzetes gitárhangzásotok kialakításához milyen felszerelést használtok?
Az Eleven és az Amp Farm Pro Tools plug-ineket használtuk minden gitárfelvételhez, ezekkel nincs a gitárosok előtt elérhetetlen. Imádjuk ezt a technikát, mert hihetetlen hangzást és rugalmasságot biztosít.
Milyen pengetési technikával dolgoztok?
A váltott pengetés a legtöbb szituációban működőképes, legyen szó ritmusról vagy szólóról. Stabil jobbkezes technika és tempótartás kérdése az egész.
Köszönet a válaszokért! Záró kérdés: egyszavas üzeneted a magyar rajongóknak?
Súly.
